A munka hőse avagy nemes úr a darócnadrág alatt
(Hayloft Ezékiel küzdelmes élete)
- Tud adni valami munkát?
A hídépítő napszámosok munkavezetője megvető pillantással tekintett le a kilencemeletes állvány tetejéről. Az ifjú felfelé fordított arcában volt valami, ami meglágyította a keményszívű ember durva lelkét. Néhány téglát dobott a fejére alamizsna gyanánt.
Hayloft Ezékielnek hívták. Testét durva daróc borította. Kezeiben egy-egy sárga, ormótlan utazóbőrönd. Így érkezett meg New Yorkba, a durva törtetés és kéjmámor városába, hogy munkát keressen.
Ezékiel tovább vonszolta magát. Egyszer csak egy rendőrrel állt szemben.
- Méltóságos uram - szólította meg, felemelve rá könyörgő tekintetét -, volna szíves megmondani, merre van a...
A rendőr azonban vadul fejbe vágta egy ólmos fütykössel.
- Majd megtanítlak - rikácsolta - ostoba kérdésekkel zaklatni az embert!
És nagyot húzott kalotaszegi kulacsából.
Ezékiel tovább vonszolta magát. Néhány perc múlva magas, szelíd képű férfival találkozott, akinek széles karimájú kalapja, fekete reverendája és fehér nyakravalója rögtön elárulták a lelkészt.
-Jó uram - rebegte Ezékiel -, meg tudná mondani nekem...
De a lelkész hiénaüvöltéssel vetette rá magát, és egy jókora darabot leharapott a füléből. Igen, ezt tette a lelkész, fényes nappal. De hát ilyen dolgok adják elő magukat New Yorkban úgyszólván percenként.
Ilyen ez a nagy, kegyetlen város, amelyben Ezékiel munkát keresett. Az olvasó, ki minden erejének megfeszítésével űzte egész életén át a munkakerülést, éppoly nehezen képzelheti ezt el, mint a szerző. Mily szörnyű lehet egyedül, rokontalanul, barátok és ismerősök nélkül, ebben a Bábelben, ahol senki nem ismeri az embert, és senki nem törődik vele! Rossz gondolni rá, tessék elhinni. Tehát folytassuk.
Néhány percig Ezékiel tanácstalanul meredt maga elé. Azután körülnézett. Felnézett a Metropolitantemplom tornyának csúcsára, de ott sem talált munkát. Tekintete búsan siklott el a felhőkarcolók fölött, de sehol még csak nyoma sem látszott egy meleg kanál munkának a hasába. Feje tetejére állt, és úgy nézett fel a vasszörnyetegek hosszában. Sehol semmi munka!
A késő éjjeli órákig, még másnap is munka után nézett. A Wall Streeten egy hirdetés gyorsírót keresett. - Tud gyorsírni? -kérdezték tőle könyörtelen irgalmatlansággal.
- Nem - válaszolta készségesen a darócruhás ifjú -, de majd megpróbálom.
Lehajították az emelődaru tetejéről.
Ezékiel nem hagyta magát elkedvetleníteni. Ezen a napon még tizennégy helyen keresett alkalmazást. Az Astoria-szálló főigazgatót keresett. Ezékiel jelentkezett.
- Tud főzni? - kérdezték tőle.
-Nem - válaszolt rajongó hittel az ifjú, s mélyen szemébe nézett a kegyetlen munkaadónak. - De, ó, uram, tegyen velem egy kísérletet. Adjon egy tojást, és hadd próbáljam meg. Dolgozni akarok.
Könnycseppek gurultak a szeméből. Ezeken gurították ki az utcára.
Ezután telegrafistának jelentkezett. Azzal az ürüggyel utasították el, hogy nem tud telegrafálni. De ez nyilván csak ürügy volt, mert hiszen ő nem is mondta, hogy tud. Estére Ezékiel megéhezett. Visszasompolygott az Astoria-szálló elé. A forgóajtón belül magas, libériás szolga állt.
-Bajtárs - szólította meg a hősi gyermek -, nem volna szíves nekem egy menüt hitelezni?
Vérebeket uszítottak rá.
Ilyen nehézségei vannak az embernek ebben a világvárosban.
Hayloft Ezékiel tizennégy hétig keresett munkát. Egyszer vagy kétszer kapott is alkamazást, de mindig újra elvesztette.
Néhány napig például cégvezető volt egy biztosítóintézetnél. Elbocsátották, mert nem akart hazudni. Egy hétig a Nemzeti Bank alkalmazta őt pénztárosul, de innen is kihajították, mert főnökének megtagadta a csekkhamisítást. Három napig kalauz volt egy Broadway-propelleren, de csakhamar rájöttek, hogy nem fogad el borravalót.
Közben múltak a napok, és Hayloft nem jutott munkához. Pénze teljesen elfogyott., csekk-könyvére nem volt már fedezet. A Central Parikban evett egy kis füvet, s néha a lóitató állomáson löktek neki néhány csepp vizet.
A nagyváros rányomta bélyegét; egész megjelenésére, arckifejezése kemény és komor lőn.
Egy este Ezékiel a rendes telegráfdrótján próbált éppen elhelyezkedni, ahol az éjt tölteni szokta. Késő volt, a kapukat már bezárták, néhány elkésett gyalogló sietett végig az utcán.
- Az égre! - kiáltotta Ezékiel, öklét a kegyetlen város fényben úszó palotáira emelve. - A becsületes munkában kimerültem. Nem marad más hátra, koldulni fogok. Egy Hayloft sohasem koldul ugyan-tette hozzá keserű mosollyal -, de majd én elkezdem.
Jól öltözött férfi sietett éppen el alatta.
Ezékiel a telegráfdrótról egyenesen a nyakába ugrott, és torkon ragadta.
- Mit akar? - kérdezte sértődötten a pöffeszkedő milliárdos. - Nem adok munkát, nem és nem, most már csak azért sem.
- Nem munkát kérek - mondta Ezékiel zordonan. - Koldulni akarok.
- Vagy úgy- mondta a milliárdos megkönnyebbülve -, mért nem szól? Itt van ezer dollár, igyék egyet az egészségemre.
Ezékiel képzeletét felgyújtotta az átkozott hatalom, amit pénznek neveznek.
- Inni! - suttogta rekedten. - Igen, inni fogok! Vérbe borult szemei előtt szódavizes üvegek Niagarája csapott fel.
-Egy stamperli tojásos szódát! - hörögte lázasan, odacsapva az ezerdolláros bankjegyet a söntés asztalára. Egyik oranzsádot a másik után hajtotta föl, a világ forgott vele. Az ital mámorában támolygott a szoba egyik sarkából a másikba. Féktelen dühében négyszer vagy ötször mérte meg magát az automata mérlegen, egymás után rángatta ki a rágógumit és a gyufákat egy másik automatából, s végre elvadulva tántorgott ki az utcára, míg gyomrában vad táncot járt a köményes szóda és ovomaltinos csukamájolaj mérges tengere. -Bűn!! - sziszegte. - Bűn, bűn, amire a lelkem vágyik.
Észrevette, hogy a járókelők aggódva kerülik ki, amerre lép. Az utca sarkán egy rendőr állott.
Ezékiel kiemelt egy utcakövet, és a rendőr fejéhez vágta.
A rendőr megcsóválta fejét, majd rosszallóan mosolygott rá, és felemelt mutatóujját mozgatta. Ráismert, ugyanaz a rendőr volt, aki tizennégy héttel ezelőtt fejbe vágta őt.
Ezékiel vadul nyargalt tovább.
Az utca túlsó felén áruház volt, kirakatai telve karácsonyi ajándékokkal.
- Kérek egy revolvert - toppant be vadul.
- Igenis, uram - sietett hozzá szolgálatkészen a kereskedő. - Estélyi ruhához vagy egyszerű házi használatra? Ezt a családi hatlövetűt nagyon ajánlhatom, vagy parancsol egy gépfegyvert?
Ezékiel kiválasztott egy revolvert.
- Most pedig - csattogta fogai közt - kifosztok egy házat, és úgy jutok pénzhez.
A villanegyedben kiválasztott magának egy csinos kis palotát. Becsöngetett.
Libériás inas jelent meg a pazarul kivilágított hallban.
- Hol van az ura? - kérdezte Ezékiel, revolverét lobogtatva.
-Fönt van az emeleten, a pénzét számolja - válaszolt az inas. - Ilyenkor nem szereti, ha zavarják.
- Vezessen fel hozzá. - Milyen ügyben?
- Agyonlövés és kirablás.
- Azonnal - hajolt meg a hű inas -, erre tessék, a negyedik emeletre.
-Köszönöm, majd feltalálok.
E szavakkal könnyedén két golyót csúsztatott az inas fejébe, és megindult, fel a lépcsőn.
A legfelső szobában egy embert talált íróasztala előtt. Az íróasztalon magas oszlopokban állt az arany. Öregember volt, ostoba, jóindulatú arccal.
- Mit csinál? - kérdezte Ezékiel.
- A pénzemet számolom - válaszolta az öregúr. - Micsoda ön? - kérdezte Ezékiel komoran. -Jótékonysági emberbarát vagyok. Megfelelő intézmények közt osztom szét a pénzem. Szobrokat emeltetek hősöknek. Díjakat tűzök ki tengerészkapitányok számára, akik utolsónak maradnak a hajón. Tűzoltók számára, akik életük kockáztatásával dobálják ki az égő ház tizedik emeletének ablakából a lakókat. Amerikai misszionáriusokat küldök ki Kínába, kínai misszionáriusokat küldök ki Indiába, indiai misszionáriusokat Csikágóba. Pénzt gyűjtök egyetemi tanároknak, akik éhen haltak.
- Elég! - kiáltott Ezékiel. - Ön megérett a halálra. Álljon fel. Csukd be szemed, nyisd ki szád.
Az öregúr engedelmeskedett.
Egy lövés hangzott el. Az emberbarát elesett. Mellényén keresztül érte a lövés, és nadrágtartója foszlányokban repedt szét.
Ezékiel a bűnözés rögeszméjében csillogó szemekkel, degeszre tömte a zsebeit arannyal.
Az utca felől zúgó lárma csapott fel.
- A rendőrség - dadogta Ezékiel. - Nincs más hátra, felgyújtom a házat, és a zűrzavarban kereket oldok. Meggyújtott egy biztonsági gyufát, s odatartotta az asztallábhoz.
Tűzálló asztal volt, nem akart meggyulladni. Odatartotta az ajtóhoz, a könyvszekrényhez vitte. Végighúzta a könyvek fedelén. Mind tűzálló volt. Minden tűzálló volt.
Feldühödve tépte le celluloid gallérját, és azt gyújtotta meg, lobogtatva feje felett. Tűznyelvek csaptak ki az ablakon.
- Tűz, tűz! - kiáltotta a csőcselék.
Ezékiel feltépte az ajtót, a lángoló gallért kihajította az udvarra. Pillanatok alatt a ház vasváza lángokban állott, azután sorban a bronztárgyak gyulladtak meg, a cementfal és liftlánc. Füstoszlopok emelkedtek a ház fölé.
- Tűz, tűz! - üvöltötte a tömeg.
Láttál-e már, olvasóm, nagyvárosi tüzet? Csodálatos látvány! S bármily nagy a város, ilyenkor kiderül, hogy az emberi szervezkedés elérte a legmagasabb fokát.
Ugyanis alig tört ki a tűz, máris határozott intézkedések történtek annak megakadályozására. Hosszú sorban álltak vödrökkel az emberek.
A vizet mind a szomszédos házakra öntötték, onnan az utcára, onnan megint a telegráfoszlopokra, ezekről valóságos zuhatagokban a felizgatott tömeg fejére. A szomszédságban nem volt egy talpalatnyi hely, amit ne árasztottak volna el vízzel. Mindenki derekasan dolgozott. Építettek egy faltörő kost, annak a tetejére Lelmászott egy ember, egymás után fordította ki a vödrök tartalmát. Egyensúlyozva, a gyakorlott tűzoltó nyugalmával hajigálta a vizet a bámészkodók fejére.
A tűz egy óra hosszat dühöngött. Ezékiel egy ablak mellett állt, sebesen töltögetve revolverét, beledurrogta a tömeg kellős közepébe.
Vagy száz revolver emelkedett feléje, és folyt a lövöldözés.
Ez is tartott vagy egy óra hosszat. Több embert leütött a víz, és voltak olyanok is, akiket csaknem eltalált a golyó.
Mikor a tűz egy kicsit alábbhagyott, egy szakasz rendőr rontott be a kastély termeibe.
Ezékiel eldobta a revolvert, és keresztbe fonta karjait. - Hayloft - szólt ünnepélyesen a rendőrfőnök -, letartóztatom önt rablásért, gyilkosságért, gyújtogatásért és házasságszédelgésért. De jól harcoltál, öreg cimbora, és igazán sajnálom, hogy kénytelenek vagyunk kezet emelni rád.
Hayloftot pompás autóba tették, és elrobogtak vele a kapitányságra.
A rendőrök havannával és cherry brandyvel kínálgatták. Közben ennek a napnak érdekes eseményeiről csevegtek.
Hayloft megértette, hogy új élet nyílt meg a számára. Nem volt többé a megvetett, kitaszított munkakereső. A nagy, előkelő amerikai bűnügyek történetének központjába került.
A börtönigazgató belső szobájába tessékelte Ezékielt. - Remélem, meg van elégedve ezzel a szobával? - kérdezte aggodalmasan. - Ma éjszakára nem tudok jobbat nyújtani. Holnapra lesz fürdőszoba, reggelig majd csak elszórakozik itt is.
Szívélyesen jó éjszakát kívánt, és becsukta az ajtót. A következő pillanatban visszatért.
- Mit reggelizik? - kérdezte. - A szobájába parancsolja, vagy szívesebben vesz részt a table d'hdte-on? A fegyenc urak nagyon szeretnének már megismerkedni önnel.
Másnap reggel, mielőtt Ezékiel felébredt, az igazgató felküldette új ruháit. Ezüstkalapot, frakknadrágot, három plédet és lakkozott csizmákat, vörös csattal. Névjegy volt mellékelve a ruhákhoz, melyen az igazgató bocsánatot kért, hogy nem jöhetett személyesen, és kéri, hogy ebben az egyenruhában jelenjen meg az udvaron.
Ezékiel gondosan felöltözött, megborotválkozott, és kényelmesen lesétált. Lent már várt rá a fegyház tisztikara, egymás után bemutatkoztak, majd illatos cigaretták bodor füstje mellett egy órácskát csevegtek a tegnap izgalmas eseményeiről.
A délelőtt gratulációk fogadásával telt el.
- Meg kell mondanom, Hayloft úr - jegyezte meg egy nagy amerikai napilap főszerkesztője -, hogy kiadóm el van ragadtatva öntől. Háromszázezer példánnyal többet nyomtunk a rendkívüli kiadásból, mely az ön küzdelmének szenzációs részleteit hozta. Különösen ahogy az inassal elbánt, az tetszett nagyon a közönségnek.
- Hayloft úr - mondta egy másik látogató -, őszintén sajnálom, hogy már több hónapja tartózkodik New York területén. Itt van a névjegyem és cégünk telefonszámai. Ügyvédi irodánk tökéletes a maga nemében, remélem, bennünket tisztel meg nagybecsű megbízásával. Azt hiszem, legjobb lenne, ha kedves látogatásával megtisztelne bennünket, az autóm lent vár, és feleségem boldogtalan lenne, ha megvetné a szerény kis lakomát, amit tiszteletére rendeztünk.
A tárgyalás másnap délután kezdődött. A közönség, mely zsúfolásig töltötte meg a padsorokat, Ezékiel belépésekor felállt, és háromszoros "Hipp, hipp, hurrá!" kiáltással fogadta.
- Hayloft úr - kezdte az elnök -, engem bíztak meg a tárgyalás vezetésével. Az ön idegállapota, mint orvosától értesülök, kíméletet igényel. Barátaitól azt hallom, hogy aligha tudna a.napirenden forgó bűnügy számára olyan érdeklődést tanúsítani, amennyi érdekében áll, míg alaposan ki nem pihente magát. A főtárgyalást tehát elnapolom.
Az elnök meghajtotta magát, majd csatlakozott a tömeghez, mely sorfalat állva ünnepelte az emelt fővel távozó Hayloftot.
A következő napok mozgalmasak voltak. Ezékiel látogatókat fogadott, az ügyvédi kamara küldöttségét s az újságírók egyesületének deputációját. A látogatók elragadtatva beszéltek mindenütt a kiváló tettes természetes intelligenciájáról és közvetlenségéről. Minden gőg nélkül, kedves humorral beszélt csodálóival.
Egymás után jöttek a riporterek. Ezékielnek titkárt kellett fogadnia. Több nagy részvénytársaság beválasztotta igazgatói közé. Bankkörökben azt suttogták, hogy felmentése esetén nagyobb érdekeltséget hajlandó vállalni az Amerikai Egyesült Államok rablógyilkosvédő és -gyámolító részvénytársaságának szövetkezetében.
A tárgyalás két hónapig tartott. Öt részből állt a vád: gyújtogatás, amiért a celluloid gallérra nem vigyázott; csendháborítás, amiért lelőtte az inast; liliomtiprás, amiért megölte az emberbarát milliárdost, s végre hazaárulás, amiért csak rálőtt a rendőrre, de nem ütötte kupán.
A tárgyalás nagyon bonyolult volt. Sokáig tartott az orvosszakértők előterjesztése, és meg kellett várni, amíg az áldozat agyvelejéről a kórbonctani elemzés pontos képet tud adni. Egyébként az agyvelőben semmit se találtak.
Közben háromszor újították fel az esküdtszéket, elfogultsági óvás alapján. Egyszer tudatlanság, egyszer az áldozatokkal való összejátszás miatt.
Közben Ezékiel üzleti ügyei erősen felhalmozódtak. Végre, Ezékiel egyenes kérésére, felfüggesztették a tárgyalást.
- Hölgyeim és uraim - így kezdte el a tárgyalás berekesztésére vonatkozó nagy beszédét -, kötelességemnek tartom félhivatalosan felvilágosítást nyújtani, miért hiszem fölöslegesnek e nagy jelentőségű és beláthatatlan horderejű tanácskozás folytatását. Magánügyeim lehetetlenné teszik, hogy részt vegyek bennük: nélkülem pedig az egész dolog illuzórikussá válik. De ünnepélyesen megígérem, hogy mihelyt időm engedi, ha azt az órácskát üzleti teendőim idejéből kellene is elrabolni, okvetlenül számíthatnak rám. Időközben, legyenek meggyőződve róla, hogy a legnagyobb érdeklődéssel és rokonszenvvel fogom figyelemmel kísérni ennek az érdekes pernek minden mozzanatát.
A nemzeti indulót énekelte a közönség, mikor Hayloft elhagyta a termet.
A gyújtogatás vádját felfüggesztették. A rablást idegen vagyon eltulajdonításának minősítették, de kimondták a hazafias szándékot. Az inas megölése jogos elmeháborodásnak minősült.
A milliárdos golyó általi halálát nem lehetett bizonyítottnak tekinteni, azzal a megokolással, hogy az erény halhatatlan. Ezzel szemben Hayloft követelését, a nagy zűrzavarban elvesztett revolver és tizenkét töltény árának megtérítésére vonatkozóan, a törvényszék jogosnak mondta ki, s utasította a kincstárt, hogy fizesse ki vádlottnak. Az ügyész fellebbezését a táblához, onnan a kúriához, onnan a parlamenthez utasították. Most is ott van.
Ezékiel, minta Betörőket Biztosító Intézet vezérigazgatója, ma egyike New York legtekintélyesebb pénzembereinek, alapos kilátással, hogy a szenátus tagjává választja.
írta: Stephen Leacock
fordította: Karinthy Frigyes